40.rész: Miért csinálod ezt velem...?

 Itt állok remegő lábbal várva,hogy legyen vége....Csak azt akarom hogy vége legyen....Nem bírom ezt a látvány...Azokat a kisírt arcokat....Érzem ahogy összeszorul a gyomrom...Mintha Akashit nem ismertem volna ebben a pillanatban.....Őrült és....Könyörtelen....
 Ezért álljak mindig melletted...? Hogy lássam,ahogy mindenkit elbuktatsz...?
 A Shutoku tagjai szomorú arccal sétáltak el előttem.Nem olyan büszke,győzelmes arccal mint szoktak...Egy ideig csak néztem utánuk,és csak az ébresztett fel hogy valaki megbökte a vállam.
  -Végeztünk....-szólal meg egy ismerős hang ami most olyan rideg hogy végig fut a hideg a hátamon.Csak döbbenten néztem hátra majd megráztam a fejem.
  -Jó...-válaszoltam kissé erőtlen hangon majd felvettem a kabátomat és Akashiét majd megindultam.
  -Most mi a problémád...?-néz rám értetlenül. Tudhatnád...Vagy mégsem...Nem ismered ezt az érzést....A magad fajta törekvő emberek nem tudhatják....Szó szerint fogalmad sincs róla milyen amikor majd szétszakad a mellkasod a fájdalomtól....Ezt úgy hívják lelkiismeret.....
  -Semmi baj....-sóhajtok fáradtan majd hátra nézek rá.-Reoék...?
  -Lassan végeznek az öltözködéssel...-mondja kissé értetlenül a viselkedésem miatt de rám hagyja.A meccsről elkezdett valamit magyarázni de nem nagyon figyeltem.Mindig csak az a kép villant be az agyamba.Azok az arcok....Minden egyes könnycseppjük....
  -Hééé...Mory-chan...-fogja meg valaki a vállam mire feleszmélek,hogy körbe állnak.-De elbambultál....-néz rám a szokásos mosolyával Reo.
  -Csak elgondolkoztam....-nevettem el magam zavartan.A többiek is megnyugodtak.Kivéve őt....Ő rögtön észrevette,hogy nincs rendben valami.....

 Már beléptünk otthon,a liftbe mire hirtelen nekinyomott a falnak Akashi.Ijedten néztem az ideges tekintetébe ami mélyen belém fúródott.
  -Mory....Most mond el,hogy mi bajod vagy nem kegyelmezek....-sziszegte miközben egyre szorosabban fogta a vállamat mire csak fájdalmas arccal félre néztem.
  -Csak...Rosszul éreztem magam mikor végén megláttam Shintaroék arcát....És én....
  -Sajnálod őket....-fejezte be a mondatot színtelen hangon.Értetlenül néztem rá mire lassan kezdett enyhülni a szorítása.-Szokj hozzá...Így nézted végig az egész bajnokságot és csak most szólalsz meg....?
  -Azért mert a barátaimmal...Nem is,a csapattársaddal úgy viselkedsz mintha egy állat lenne! Miért nézed le őket ennyire???-fakadtam ki végül.
   -Mert jobb vagyok nálunk... És én győzni akarok...Emlékszel?-néz mélyen a szemebe.Mintha meg állt volna bennem az ütő.Mit gondolhattam volna...Csak ez számít neki...Semmi sem jelent többet neki mint hogy a győzelmet érezhesse...
 Olyan érzésem volna mintha közel lenne de mégis túl távol....Távol tőlem...Annyira távol,hogy majd megszakad a szívem....Nem is ismerném...Ezt nem az a Akashi akit megismertem...Nem ő az a Akashi aki képes volt rám erőltetni az érzéseit,hogy én is belé szeressek....
  -Emlékszek...Az a baj...-morogva lépek ki a liftből megindulva a lakásunk felé.Elég volt belőle ennyi egy napra.Tőlem papolhat továbbra is a győzelem utáni vágyáról,de engem most cseppet sem érdekel...
 Hirtelen valami erősen megszorította a kezemet mikor éppen az ajtót nyitottam ki és berántott az ajtón.Alig volt időm becsukni,már tovább húzott a nappaliba rálökve a heverőre.
  -Te meg mi a jó...??!!-rivalltam volna rá de fölém mászott és annyival elhallgatott engem,hogy az arcomhoz hajolt.Gyűlölöm a tekintélyes férfiakat!!!
  -Mory...Miért csinálod ezt velem...?-suttogta halkan mire a szemébe néztem.Nem tükrözött semmilyen érzelmet.Még is elszomorodom a látványtól.Annyira...Annyira elveszett...Pedig mindene meg van...Csodálatos tanulmányi eredmények,szép lakás,shogihoz való tökéletes érzék,a szeme...Tökéletes élete lehetne.De mégis...
  -Akashi....-szólaltam meg bűntudó hangon.-S-Sajnálom...Hogy ezzel megbántottalak....-Miért én kérek bocsánatot?!Miért én vagyok a bűnbak?Pedig tényleg...Nem követtem el semmit...
 Gyengéden megsimította az arcomat majd még közelebb hajolva megcsókolt.Tudtam...Be tud már folyássolni is... Úgy irányít mint a shogi táblán a bábút.Nem tudok tenni semmit...Utálom ezt az egész helyzetet...Azt akarom tenni amit én akarok...
 Tovább csókol miközben a fejem mellett támaszkodik.Óvatosan visszacsókolok mire még jobban közeledik.Mosolyogva hajol el tőlem majd megint a szemembe néz.
  -Tudtam,hogy te megértesz...-hajtja le a fejét a mellkasomra miközben lehunyta a szemét.Önkétlenül is elmosolyodtam.Megértem...?Csak annyit teszek,hogy mellette állok akár mi is történik...
 Lassan elkezdtem játszadozni a hajtincseivel.Maradhatna mindig ilyen...Olyan kis aranyos...Nincs olyan pszichopata feje mint szokott...Olyan most mint egy kisgyerek...Kellemes hallgatni a halk szuszogását....

 Az elmúlt napok mintha csak repültek volna...Egyik meccs a másik hátán...És szokásosan...Mindenen győztesen távoztunk...
 Kotaroékkal együtt nevettem az ilyen mérkőzések után...Boldog voltam,hogy láthattam őket őrülni a győzelemnek....Nem figyelve a vesztes meggyötört arcát....
 Mikor kiderült,hogy a Shutoku ellen fogunk játszani,olyan volt mintha gyomor szájon vágtak volna.Nem akartam eléjük állni...Látni az értetlen arcukat,hogy pont én mit keresek Akashi oldalán....
 Igazság szerint...Veszíteni akartam...
 És még is...Megtörtént.Megtörtént az amire számítottam...Győztünk...

  Egy szál törülközőben sétáltam ki a fürdőszoba ajtón,a hajamat törölgetve,majd átsétáltam a szobámba hogy végre felöltözzek....Csak egy másik személy jelenlétében nehéz dolog,tudjátok....
  -Hagysz öltözni...?-néztem rá kérlelőn a vörösre,hogy végre a büdös életben takarodjon ki a szobámból mert biztos hogy nem fogok öltözködni előtte....
  -Nyugodtan felöltözhetsz...Élvezem a látványt...-vigyorog kajánul miközben a szobaajtónak támaszkodik.De véletlenül pont az a türölköző csapódott az arcába amivel egy tíz perce törölgettem a hajam...
  -Na rohadj ketté aztán keresztbe,majd takarodj ki a szobámból te perverz állat!-rivalltam rá miközben rácsaptam az ajtót.Nála létezik az,hogy szemérem?! Igaz,hogy férfi nemű de azért máshogy érdeklődjön...
 Lassan felvettem az alvóruhámat majd kinyitva az ajtót,körül néztem hol van az a kis huncut...A szobája felől világosságot láttam,így elindultam a szobája felé.Mikor kinyitottam az ajtót,nem gondoltam hogy itt is öltözködnek...
  -Én nem nézhetlek miközben öltözöl,de te igen...?-néz rám perverzül de nem is azon akadtam ki.Kocka has...És nem is egy kocka...Ehhez a látványhoz még nem szoktam hozzá!!!
 Vörösen kaptam az arcomhoz majd lassan hátrálni kezdtem.-B-Bocsi csak...
  -Nyugodj meg...-fogta meg a karomat majd magához húzott.-Tudod,hogy szeretlek így látni...-vette el a kezemet az arcomból,hogy jobban lássa a kipirult ábrázatom.
  -De én nem...-néztem félre zavartan mire gyengéden beleharapott a fülembe.He,ez azóta is szereti...Mondtam,hogy szokjon le róla....
  -Éppen nem vagyok kíváncsi a véleményedre...-lágyan mosolyog amitől még jobban az arcomba fut a vér.Hogy a jó büdös....
 Nyomott egy puszit az arcomra majd lassan elengedett.-Nem szadizlak tovább...Csak tudod,hogy kivel alszol...
 Pirultan bólintottam egyet majd az ágyába lefeküdve betakartam magam a takaróval majd várni kezdtem.Ő is befeküdt mellém mire hozzábújtam.Beszippantottam a kellemes illatát...Annyira szeretem...
 Óvatosan megcsókolt majd jobban magához húzva elszenderettem...


 

39.rész:Gyanú...

 Éreztem,hogy száll kifelé belőlem az erő.....A testem már teljesen lezsibbadt.....Az utolsó levegőmmel nyögtem egyet majd belevertem a fejem az asztalba.
  -Nem igaz hogy nem érted!-fogta a fejét Akashi.Igen.Tanuljuk a fizikát.És az angolt.És a másik négy tantárgyat amiből hármas vagyok.....
  -Nem bírom....-nyüszörögtem fájdalmasan de még mindig nem szándékoztam felkelni.
  -Még hogy nem bírod??!!Simán ötös tanuló lehetnél!-mondta idegesen majd rávert egyet a padra de nem tudtam felkelni.-Nem lehetsz ennyire lusta...
  -Élő példa vagyok...Maradok a csöndes zseni posztnál.....-mondtam gúnyosan majd elhelyezkedtem az asztalon és aludni akartam de ez az idióta nem hagyott.
  -Mory Senji!Megtanulod ezt a tananyagot esküszöm,hogy nem kegyelmezek!-fogott meg két kézzel az ingemnél fogva de én csak kómás tekintettel néztem rá.Majd egy pillanat alatt rádőltem a mellkasára és lehunytam a szemem.Aludni....Akarok.....
  -Mory....-szólított meg idegesen de rá se hederítettem.Már félálomban voltam mikor az arcomat maga felé fordította.Óvatosan megpofozgatott mire lassan kinyitottam a szemem.
  -Álmos vagyok...-mondtam álmosan majd a szemébe néztem.Olyan szép....És még mindig nem tud meghatni a dühösen csillogó szeme.....Hirtelen felindulásból közelebb hajoltam és egy puszit nyomtam a szájára.Mikor elhajoltam rögtön elkezdett vörösödni és én ezt kihasználva rádőltem a vállára és behunytam a szemem.Még mindig tudom,hogy hol vagy sebezhető Akashi.....
  -Direkt húzod fel az agyam,mi?!-kérdezte ideges vigyorral ami egyenlő azzal a pszichopata arccal.
  -A-aaaa......Vagy nem tudom....-mondtam fáradtan és jobban hozzá bújtam.-De attól még szeretlek...-erre a mondatra megtorpant.Olyan mintha egy kicsit ledöbbent volna....Miért is?Miért csodálkozik?Szerintem nem mondtam semmi rosszat...
 Hirtelen hümmögött egyet és elkezdte simogatni a fejem.Éreztem,hogy egyre erősebben szorított magához majd beleszuszogott a nyakamba.
  -Szeretem amikor félálomban vagy....Akkor legalább őszintébb vagy ha az érzéseidről van szó...-mondta lágyan majd nyomott egy puszit a homlokomra.-És légy büszke magadra.....
  -Miért?-emeltem fel a fejem hogy lássam az arcát mire közelebb hajolt és megcsókolt.Húúú de szerencséd van,hogy a könyvtáros néni egy negyed órája kiment.....
  -A kevesek közé tartozol akik ellen veszítettem....-mondta lágyan mire elmosolyodtam.
  -Nem döntetlenben egyeztünk meg?
  -De én hamarabb éreztem irántad valamit....-makacskodott.
  -Persze...-nevettem el magam majd megöleltem és bevágtam azokat a legaranyosabb és legszomorúbb kiskutya szemeket.-Haza megyünk?
  -Menjünk....-sóhajtotta feladóan Akashi és a cuccainkat összeszedve kiindultunk a könyvtárból.A könyvtáros néni már ott ült a bejáratnál és a laptopján kockult.Intettem neki egyet mire átfutott az arcán egy sejtelmes mosoly majd visszaintett.Akashi elvigyorodott.Én csak értetlenül néztem kettőjük között.Nekem valami nagyon nem tetszik....És az a baj már rosszra gondolok....

 Lassan kiballagtunk a suliból és hazafelé vettük az irányt.Mikor a bolt előtt mentünk el valami belém nyilalt.Gyorsan megnéztem a pénztárcámat és elgondolkoztam,hogy nem kéne-e bevásárolni.Megállítottam Akashit majd megszólaltam.
  -Bevásárolunk?Kéne egy-két élelmiszer otthonra.....
  -Ezen én is elgondolkoztam....-töprengett el majd felém nézett.-Van még időnk sötétedésig....-mosolyodott el majd beléptünk a boltba.Vettem egy kosarat majd elkezdtünk bóklászni a sorok között.Megcéloztuk a fűszeres részt és levetem a polcról egy fűszerkeveréket majd megnéztem az írást.Olcsó és legalább jó fajta is...Tettem volna bele a kosárba de Akashi megfogta a kezem és egy másikat tett bele.
  -Ez miért nem jó?-kérdeztem értetlenül
  -Ez százszor jobb minőségű....-világosított fel Akashi mire ránéztem a másikra miközben vissza tettem amit elvettem.
  -De ez kétszer olyan drága...-jegyeztem meg elhülve.
  -Van aki megteheti...És amit elvettél majdnem a legolcsóbb.És általában nem is a legjobbak....
  -De ez majdnem ugyan az!-néztem rá idegesen de ő csak sóhajtott egyet.
  -Az ne szólaljon meg aki nem tud baleset nélkül megfőzni egy rament....
  -Vegyem sértésnek?-kérdeztem bosszúsan mire nyugtatóan a vállamra tette a kezét.
  -Melyikünk a főnök?-kérdezte halál nyugodtan.
  -Egyikünk sem-vágtam rá durcisan.Akkor SEM lesz ő a domináns ha leszakadt az ég.....Nekem ő ne dirigáljon...
  -Én nem így látom...-mondta szórakozottan majd átvette a kosarat tőlem és megindult.
  -Te meg hova mész?-kérdeztem idegesen mire mosolyogva hátra nézett.
  -Bevásárolni....Te csak tanulj és vigyorogj én addig elvégzem a teendőket...
  -Rosszabb vagy mint az anyám....-morogtam bosszúsan majd utána sietem és a vásárlás további részét durcizva töltöttem mellette.Néha-néha vitatkoztunk hogy mit vegyünk meg de ő addig bizonygatott hogy neki legyen igaza...És még én vagyok a makacs...Menyjen oda ahova gondolom.....De nincs mit tenni kivívta magának az ilyen harcokat.Van stratégiája nem csoda.De ez akkor sem ér,hogy mindig én maradok alul...
 Teli szatyorral léptünk ki a boltból a korom sötétbe.
  -De jó...-morogtam a sötétre célozva.
  -Neked kellett kérdőre vonnod a vásárlási módszereimet...-nézett rám rosszallóan de én csak kiöltöttem rá a nyelvem.Utálom...Annyira utálom.....
 Ő csak kuncogott egyet majd elindultunk a lakásunk irányába.Szerencsémre a környék ki volt világítva.Nem félek a sötétben csak azoktól a hülye pedofiloktól...Mondjuk tudok jó gyenge pontokat és apám nem véletlenül tanított önvédelemre...De mondjuk az önvédelem egy fabatkát sem ér Akashi ellen...Szerintem ne gondolkodjunk sokat ezen.A sötét ellenére,mellette nyugodtan érzem magam.Csak még a hideggel kéne valamit csinálni...Mert azért november közepén hat óra körül már nincs jó idő.....
 Megérkeztünk a házunk elé majd bementünk a bejáraton.Megcéloztuk a liftem ami azonnal becsukódott utánunk.Erősebben szorítottam Akashi kezét.Még mindig nem szeretem ezeket a mozgó szarokat.Lépcsőzzenek inkább az emberek....Legalább nem lesz annyi elhízott disznó.
 Akashi csak szórakozottan nézte a kínzott arcomat majd nyomott egy puszit a fejemre.
  -Még mindig nem értem a gyerekes félelmed...
  -Nem vicces....-morogtam bosszúsan ő meg elkuncogta magát.Csak egyszer félj a liftől és megérted,hogy érzek.....
 Lassan megállt a lift én meg villámgyorsan kiléptem belőle,Akashi meg nyugodt léptekkel utánam.Vártam,hogy kinyissa a lakás ajtót hogy megszabaduljak a csomagoktól.Mikor kinyitotta bespuriztam majd a konyhába berohanva letettem az asztalra a szatyrokat.Levettem még gyorsan a cipőmet és az pedig letettem az előtérbe ahol Akashi vetkőzött.Átvettem tőle az ő csomagjait is és elkezdtem pakolgatni a szekrényekbe.Ő is segített és mikor végeztünk belém karolt.
  -Nem gondoltam,hogy már ilyen otthonias vagy...-vigyorgott aranyosan mire elmosolyodtam.
  -Attól hogy még lusta vagyok nem azt jelenti,hogy nem szeretek rendezkedni...
  -Csak nem gondoltam volna....-váltott át lágy mosolyba majd közelebb hajol.Óvatosan megsimította az arcomat.-Megígérsz valamit?-kérdezte elgondolkozva.
 -Valami baj van? -néztem rá aggódóan.
 -Mellettem fogsz állni a továbbiakban?
  -Hogy érted?
  -Csak....Azt akarom hogy állj mellettem mindig....-szorított magához erősen.Nem értettem a heves viselkedését.Lassan megsimogattam a fejét majd elmosolyodtam.
  -Nem értem hogy miért vagyok ennyire fontos....De melletted fogok állni....Megígérem....
  -Köszönöm Mory...-mondta mosolyogva majd lágyan megcsókolt.Óvatosan visszacsókoltam majd elhajolt.-Mindent...

 Forgolódtam Akashi mellet....Nem értettem,hogy mit akar...Én mellette akarok állni...bármi is történjen..Csak azt nem értem mindig....Valamit tett?Vagy valamire készül,Nem tudom...De támogatni fogom.....Mindig...

38.rész:Féltékenység?

Éreztem az enyhe melegséget a hátamnál….és ugyanazt a kellemes illatot…..Csak egyet kell tippelnem……

  -Mory….Mennünk kéne….-hallottam egy lágy hangot a fülemnél.Csak morogtam egyet és a fejemre húztam a takarót.

  -Mondom….Nem tartalak vissza hogy elmenyj…..

  -Miért akarod ennyire,hogy erőszakos legyek?-kérdezte szórakozottan mire éreztem hogy lejebb hajol a nyakamhoz majd erőseben szorított magához.Pár pillanatig szuszogott a nyakamnál majd rátapasztotta az ajkait a bőrömre és erősen szívni kezdte.

  -Hülye idióta!Ez meglátszódik!!!!-rivalltam rá de akkor sem engedet csak halkan felkuncogott.

  -Te nem hallgattál rám….Ezért meg kellet téged büntetnem…..-puszilta meg a kiszívott nyom helyét majd maga felé fordított és elmosolyodott.-De nem mondtam az,hogy rosszul esik téged ilyen fajta módon megbüntetni…

  -Pszichopata idióta….-sziszegtem mire nyomott egy puszit a homlokomra.

  -Menj öltözni….-parancsolt rám miközben kezdett enyhíteni a szorításán.

  -Gonosz vagy….-morogtam majd felállva az ágytól kiindultam a szobából az én szobámba.Mikor beléptem gyorsan a kezembe vettem az egyenruhámat majd elindultam a fürdőszoba felé majd ott bent elkezdtem öltözködni…..Fura most ilyen közel lenni hozzá….Sosem képzeltem volna,hogy többet érez irántam mint egy játékszerért….De attól hogy bevalotta ugyanolyan perverz pszichopata akkor is….

 Kiszenvedtem magam a fürdőszobából mire kezembe nyomta egy puszi kiséretében a táskámat.Gyorsan felvettem még a cipőmet és kilépve az ajtón vártam hogy bezárja a lakás bejáratát.Az nem is kell mondanom,hogy rögtön elkapta a kezemet….Nem vagyok ovódás hogy egy pillanat alatt elszökök,kérem…..

 Elindultunk a lift felé de még egy hét után is kétségeim vannak a biztonságáról anak a fülkének…..De egy rántással bevitt a liftbe ami azonnal bezáródott.Amúgy eddig azért nem figyeltem annyira a liftre mert valaki elterelte a figyelmemet…..Éreztem,hogy gyengéden átkaolta a derekam majd a homlokát az enyémnek támasztotta.A szemével engem páztázott majd mélyen a szemembe nézett.Vörös arccal néztem arébb.

  -Olyan aranyos vagy mikor zavarban vagy...-jegyezte meg mosolyogva Akashi mire felmordultam.

  -Nem is tudom miért viselkedem így….-morogtam mire hirtelen megcsókolt.Meglepődöttségemben azt se tudtam,hogy hol vagyok…Neki lökött a lift falának majd a két kezét a falnak támaszta tovább csókolt.Ilyenkor elgondolkozom azon hogy ilyenkor kéne valakinek belépnie a liftbe.Nem kéne….Lépjen be!Mert hogy is mondjam….Mindig ez szokott lenni a filmekben,Nem?Oké ez a valóság nem tehetek róla de akkor is el szoktam gondolkozni az ilyeneken….

 Már rég a felfedező útját járta a számban mire végre megállt a lift.A vörös csalódottan hajolt el tőlem majd a kezemnél fogva kivezetett a fülkéből.Egy fáradt sóhajjal sétáltam mellette mire felfigyelt.

  -Van valami probléma?-kérdezte értetlenül.

  -Mi van akkor köztünk?-kérdeztem enyhe pirrel mire elvigyorodott.

  -Járunk,nem?

  -Jó,csak eddig meg voltam zavarodva…..

  -Te zavartad meg az életemet,meg se szólalj….-mondta lágy mosollyal és nyomott egy puszit a fejemre.Én csak értetlenül néztem rá de ő csak tovább mosolygott majd lágyan megsimította az arcomat.

  -Tehetek róla hogy ilyen vagyok?….-kérdeztem majd elmosolyodtam….Mondjuk én is így érzek…Ő is csak úgy belecsöppent az életembe….Alig telt egy hónap és itt tartunk…Biztosan fogom a kezét és mosolygunk….Mintha egy álom lenne….De ez nem az….

 Az út további felé csöndben töltöttük.Mikor megpillantottuk az épületet egyáltalán nem voltam ideges….Nem érdekelt a többi diák véleménye…Reoék nem néznék rossz szemmel….A többiek miért érdekelnének?A mi dolgunk…

 Nyugodtan léptük át az iskola kapuját és már tartottunk a bejárat előtt álló kis csapathoz.Mikor megpillantottak minket a négyből hárman néztek elégedetten a negyedik pedig.....Kihívó tekintettel.

  -Ez tartott egy hétig?Ha rajtam múlott volna nem kellet volna három nap se....De ki mit tud felnyújtani....-kuncogott Reo mire Akashi körül gyűlt az a kátrány fekete köd....A kis féltékeny....

 Majd ránéztem Kibára.Csak nyugodtan állt egy helyben és valami fura mosoly volt az arcán.Nem tetszett valami a tekintetében.....Valami rossz előérzetem van...
  -Aranyosak vagytok együtt....Csak valami zavar....-szólalt meg még mindig azzal a fura mosollyal Kiba.
  -Valami baj van?-kérdezte Kotaro kérdően mire felém nézett Kiba.
  -Nagyon semmi érdekes....Csak azon gondolkozok hogy egy életteli lány mit keres egy ilyen őrült mellett....-mondta kuncogva de valami gúny volt a mondandójában.Éreztem,hogy Akashi megmozdul és én azonnal megszorítottam a kezét hogy maradjon.Felém pillantott és én egy nyugodtan böktem felé.
  -Talán azért keresek mellette mert talán....Szeretem?-kérdeztem mosolyogva pedig a levegő kezd hűlni a hangulattól.
  -Elhiszem....-nevetve l gúnyosan magát Kiba majd egy intéssel elindult a bejárati ajtó felé.
  -Nem értem,hogy hogy viselkedhetsz így egy lánnyal aki még mindig nyugodtan szólt hozzád....-jegyezte meg idegesebb hangsúllyal Reo mire a fekete hátra tekintett.
  -Nem szeretem a vitákat....Főleg ha az ő közelében van....-értette Akashira gúnyosan és bement az épületbe.Kotaroék csak értetlenül néztek utána de én tudtam,hogy Kiba miért viselkedhet így.....Féltem abban a pillanatban hogy Akashi utána meg.....Amilyen hirtelen haragú képes lett volna bármire....De ő maradt mellettem és a mérgét a kézfejem szorításával vezette le ami már kezdett zsibbadni....
  -Idétlen a viselkedése....-fogta meg a fejét Reo.
  -De miért volt ilyen?-kérdezte értetlenül Kotaro mire megszólalt Nebuya.
  -A féltékenység sok mindent kihozz az emberből....
  -Féltékeny?Kiba?Most mi van?-kapkodta össze-vissza a fejét a csoport tagjai között mire Akashi elkezdett maga után húzni az épületbe.
  -Majd később megbeszéljük Kotaro!-szóltam hátra a fehérnek és követtem akashit aki egyenesen a termünkbe vonszolt be.Megállt a padom előtt és elengedett.
  -Én mondtam...Nélkülem inkább meg se közelíts....-mondta halkan majd leült a padjához és elkezdte elővenni a cuccait.Én is követem a példáját és én is kihalásztam a táskámból a könyveimet és vártam a tanárt miközben a kusza gondolatok cikáztak a fejemben...

 Figyeltem ahogy edzenek a fiúk az edzőteremben.Állítgattam a súlyokat és a futópad sebességét az edző kérésére.Hoztam a srácoknak vizet és egyéb cuccokat majd leültem az egyik padra aki jól végezte dolgát.Mondjuk a menedzsernek lenni nem nagy munka.....Csak a papír munka....Gyötrelem.....
 Lassan jön a Téli kupa következő mérkőzése...Ha a Seirin tovább jut és velük kell megmérkőznünk olyan mintha a barátaim ellen harcolnék és állítanék gátat....De még is....Én a Rakuzan menedzsere vagyok nem a Seiriné.Mindent meg kell tennem a fiúkért.Nem tennem kell....Tenni fogok.Mindenemet beleadom.Akár minden időmet hogy győzelemre vezessem a csapatot...
 Hirtelen valaki elém állt ami felébresztett az elmélkedésből.Felnéztem mire egy ismerős szempárba ütköztem.
  -Mára végeztünk...A könyvtárnál várj....-parancsolta Akashi mire értetlenül néztem utána.
  -Minek menjek oda?
  -Tegnap nem tanultunk eleget....Be kell potólni....-mondta majd elhagyta az edzőtermet majd egy kis idővel a többiek is utána mentek.Oké...Ez nem normális....A könyvtár nekem egy ismeretlen fogalom ha tanulni kéne......De ha már kitalálta elkéne menni oda.Mert a főnök komplexusa miatt meg tud őrülni ha valaki nem azt csinálja amit mond..De én meg utálom ha parancsolgatnak.De ha már neki vannak különleges módszerei...Legyen egy-két évi jó cselekedetem.
 A könyvtár felé vettem az irányt ami egy nagy csarnoknak lehetne nevezni.Ahogy Akashi mesélte több száz könyv lapul abban a teremben.A békés,romantikus,vígjátéktól a horror,háborús,krimi történetekig.....De egy jó yaoit vagy egy mangát sem tudnak oda eldugni,mi?Azt meg hát lehetetlen.....
  Köszöntem a könyvtáros néninek de szerintem észre sem vett...Körül néztem.De amíg az lezuhanyzik és öltözni kezd majd idetolja a pofikáját mit csináljak?Egy stréber sincs akivel legalább beszélhetnék.De a nénike meg süketnek tetszik lenni....Egy normális élőlény sincs itt?!No szocializmus,no elfoglaltság,no épp elme.....És főleg no tanulás lesz ha rajtam múlik.....
 Elkezdtem nézelődni a polcok között hátha találok valami érdekességet.Imádom a horror vagy hasonló izgalmas történeteket...Mert utálom a nyálas szerelmes szarokat.Mit esznek az ilyeneken?Úgy is az lesz a vége,hogy a csaj/fiú megkapja a hűn szeretett szerelmét valahogy és a továbbiak +18 karika....Nem?Nincs igazam?
 Hirtelen valaki megköszörülte mögöttem a torkát mire kiejtettem a kezemből a könyvet.
  -Idióta ne dobáld a könyveket!-sziszegte bosszúsan Akashi és felvette a könyvet majd elolvasta a címét.-Te mióta szereted az ilyen könyveket?Vagy a horror történeteket?
  -Már rég?-kérdeztem vissza fáradtan,majd visszavettem a könyvet.
  -Ahelyett hogy ilyennel foglalnád el magad tanulhatnál....-mondta szemrehányóan mire bevágtam a sértődöttet.
  -De ezek olyan izgik!Nem tudod mi a jó..-mondtam durcisan.
  -Mióta izgalmas neked az öldöklés?
  -Amióta összeköltöztem egy pszichopata állattal....-morogtam sértődötten mire éreztem hogy karok fonódtak a derekamra.
  -Vond vissza....-mondta azzal a rémisztő vigyorral majd nyeltem egyet.
  -Nem-öltöttem ki a nyelvem mire hihetetlen gyorsasággal az arcomhoz hajolt és ráharapott a nyelvemre.A számhoz kaptam és próbáltam hátra ugrani de ő gyorsabb volt és magához húzott és lekapott.
  -Kérlek Akashi....Ne kezd itt....-kérleltem halkan a csókot félbeszakítva mire mélyen  szemembe nézett.
  -Akkor vond vissza-parancsolt rám.
  -Miért vagy ilyen...-sziszegtem bosszúsan de kezdett újra közeledni majd felsóhajtottam.-Vissza vonom....
  -Szerintem is...-mondta elégedetten és elengedett.-Akkor tanuljunk....
  -Nem hiszem,hogy ez után működne...-mondtam sóhajtva mire elvigyorodott.
  -De ez nem azt jelenti,hogy nem fogsz....-mondta és a kezemnél fogva elindult a tanulmányi részhez.....

37.rész:Mikor megzavarod a józan eszemet....

  Döbbenten álltam Akashi előtt.Nem értettem hogy mi folyik körülöttem....Olyan fura érzés.....És a szívem olyan hevesen dobog annak a szónak a hallatán.....
-E-Ezt hogy érted?-kérdeztem alig halhatóan.
  -Szeretlek.....És ez igaz....-mondta komoly hanggal Akashi.-Amióta megismertelek....Valami vonzott hozzád...Keresni akartam a társaságod.....És a múlt héten kibukott belőlem a féltékenység....
  -Akkor mi volt ez a verseny?-kérdeztem értetlenül mire halványan elmosolyodott.
  -Elragadott a hév....És amikor magamhoz tértem már nem tudtam megváltoztatni az egészet...És itt tartunk...
  -Akashi én.....Nem tudom....Tényleg igazat mondasz?.....-kérdeztem elhaló hangon mire magához rántott és letepert a kanapéra.Rá akartam ordítani mikor megragadta a kezemet és a mellkasához nyomta majd mélyen a szemembe nézett.A szíve olyan hevesen vert és a szemei.....Olyan szépen csillogtak...Tényleg.....Nem hazudik?A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben.....Az egyik felem azt mondta,hogy higgyek neki....A másik pedig hogy ne....Én pedig nem tudtam,hogy melyiknek higgyek.....
  -Még mindig nem hiszel?-kérdezte halkan és közelebb hajolt.
  -Bárcsak tudnám.....-hunytam le a szemem mire éreztem,hogy lágyan megsimította az arcom.
  -Szerencsétlen....-mondta szomorú mosollyal és nyomott egy puszit a homlokomra mire értetlenül nyitottam ki a szemem.Ráhelyezte a fejét a mellkasomra majd egy kis fészkelődés után elhelyezkedett.Nem tudom megmondani hogy mennyire hevesen vert a szívem....Pedig le se smárolt vagy egyéb zavarba ejtő helyzetbe hozott volna....Olyan....Megnyugtató volt a közelsége....Nem úgy mint máskor....Nem mondanám pszichopatának....Most nem...Inkább békésnek nevezném...Halk szuszogása valamiért mosolyra bírt.....Kis aranyos...
  -De hevesen ver a szíved...-jegyezte meg halkan mire pipacs vörös fejem lett.Oké azon nem csodálkozom,hogy észre vette de az hogy megjegyzi....Még mindig Akashi.....De valamiért nem tudtam egy sértő szót kipréselni magamon.Erre elkuncogta magát.
  -Mi olyan vicces?-kérdeztem kissé ideges hangon.
  -Olyan aranyos vagy mikor nem tudod kifejezni magad...-mondta lágy hangon mire félre kaptam a fejem.
  -Én meg imádom hogy mindenhez hozzá tudsz szólni....-morogtam még mindig vörös arccal mire lassan felemelte a fejét.Nem szólt semmit csak mosolygott mélyen a szemembe nézve.Olyan szépen csillogott a felemás szempára...Nem tudtam levenni a szememet róla....Ez annyira más Akashi....
  -Annyira fura vagy....-jegyeztem meg mire még jobban elmosolyodott.
  -Hogy érted?
  -Nem is tudom....Máshogy viselkedsz....Nem szoktál ennyit mosolyogni.....-mondtam halkan majd megsimította az arcomat.
  -Csak elgondolkoztam,hogy melyikünk nyert.....
  -Az tényleg jó kérdés.....-sóhajtottam fáradtan mire közelebb hajolt.Alig volt az arcunk között pár centi mikor megállt.
  -Nem gondolod,hogy döntetlen?-kérdezte halkan mire megdobbant a szívem.Nem tudom......Erre nem tudok válaszolni.....Miért érzem ennyire furán magamat?Érzem,hogy a szívem majd kiugrik a helyéről.....Sose gondolkoztam még erről.....Vagy hogy is mondjam....Nem tudom megmagyarázni....Így megváltoztatott volna?Három héttel ezelőtt mindenről volt fogalmam és nem lehetett volna  kirántani alólam a földet.....De amióta a közelébe vagyok mintha megbabonázott volna.....
 Közelebb hajolt majd lágyan megcsókolt....De ez a csók más volt mint a többi.....Több érzelem volt benne......Mondjuk az eddigiek sem voltak ridegek de....Na jó elvette azt a kevés beszéd képességem!!!!Most már tudok miért haragudni rá!!!Tudom miért utálni!!!De még is......Szeretem?
 Óvatosan visszacsókoltam mire Feljebb mászott és felettem volt.Lassan átölelte a derekam majd erősen magához húzott.Átkaroltam a nyakát és éreztem,hogy a nyelve már a számban járt.Nem tántorodtam meg csak folytattam amit eddig csináltam.Majd egyszer óvatosan elhajolt tőlem és elmosolyodott.
  -Szerintem tanulni is kéne....-mondta szórakozottan mire bosszúsan néztem rá.
  -Ezt is most találod ki?-kérdeztem durcisan majd felültem és ő pedig hozta a táskáját.
  -Első a tanulás...
  -És mi van ha nekem te lennél az első?-csusszant ki a számon mire pír jelent meg az arcán.El is felejtetem,hogy mi a gyenge pontja.....Hmmm....Édes bosszú...
  -Bírd ki....-jelent meg hirtelen egy kaján vigyor az arcán majd leült mellém.Én csak durcásan elfordultam tőle.Akkor se fogom tenni amit ő akar attól,hogy főnök komplexusa van........Hirtelen egy halk kuncogást hallottam hátulról majd karok jelentek meg a derekam körül és emelkedni kezdtem.A végén leesett,hogy ez az idióta az ölébe emelt de akkor is durcisan tekintettem rá.
  -Nem fogsz meghatni....-morogtam bosszúsan de ő csak szórakozottan figyelte a hisztimet.
  -Spártai módszer?-kérdezte mosolyogva mire felfigyeltem.De nem volt elég időm így magához húzott és beleharapott a fülembe.
  -Ha még egyszer megmered tenni esküszöm,hogy megverlek!!!-rivalltam rá de ő csak mosolygott.
  -Úgy sem mered....
  -Fogadjunk?-kérdeztem idegesen de még mindig nem rémítette meg a dühös arcom.Pedig másoknál bevált.....
  -Úgy is nyerek...-mondta önelégülten és megpihentette az állát a vállamon.
  -De biztos valaki....-morogtam dühösen de ő rám se figyelve elővette a kémia könyvet és lapozgatni kezdett benne.Majd az egyik oldalnál kinyitva elkezdett magyarázni.Nekitámasztottam a fejem a vállának és figyeltem a könyvet.....Éreztem,hogy kezdek álmosodni....Nem ő tehet róla mert elég érthetően magyarz csak én utálom az ilyen tantárgyakat......Arra lettem figyelmes,hogy kezd minden sötétedni....De elgondolkoztam.....Hogy mi van velünk?

 Halk szuszogásra lettem figyelmes.....Álmosan kinyitottam a szemem majd körül néztem.Még mindig Akashi ölében voltam csak már a vállamra lehajtva a fejét ő is elaludt.Elmosolyodtam....Olyan aranyosan aludt....Nyomtam egy puszit a fejére majd felsóhajtottam.Fura most ilyen nyugodtan a közelében lenni....És tényleg szeretem?Érdekes gondolat....És még is van benne valami....
 Éreztem,hogy kezd ébredezni majd felkapta a fejét.
  -Hány óra?
  -Fél kilenc....-néztem rá a fali órára majd lassan felálltam.-Megfürdök....
  -Majd jövök utánad....-nyújtózkodott Akashi majd végig feküdt a kanapén.Neki sem volt kényelmes olyan helyzetben aludni...Besiettem a szobámba majd a pizsamámmal  kezemben bevonultam a fürdőszobába.Gyorsan levetkőztem majd beálltam a zuhany alá.Megengedtem a vizet és hagytam,hogy a víz az arcomba csapjon.Még mindig fura belegondolni....Szeretem....És nem egyszerűen....Kész komédia.....De még is jó érzés tölt el....
 Mikor már eleget áztam a zuhany alatt,elzártam a vizet majd kilépve a fülkéből megtürölköztem.Mikor már kezdtem volna öltözni észre vettem hogy a pizsamám alsó részét nem hoztam el......Igaz,hogy voltam már egy szál polóban de ha top.....Basszus.....Ez is csak én lehetek....De nincs mit tenni.Az alsó nélkül felöltöztem.Mikor kinyitottam az ajtót gyorsan körül néztem Már léptem volna ki az ajtón mikor a kezembe nyomta Akashi a rövid nadrágot.
  -Nekem mindegy hogy miben szaladgálsz a házban mert én egy szál boxerben és polóban alszok...De ahogy ismerlek neked számít a "szemérem"....-mondta mosolyogva és visszament a nappaliba.Döbbenten néztem utána és nem tudtam felfogni hogy mi van.Máskor már rég tett volna megjegyzést de most segített?Megráztam a fejem.Mindegy.Legalább időt spórolt meg.
 Gyorsan felvettem a hiányzó ruhadarabot majd bementem a konyhába enni valamit.Mikor már a konyhába voltam és szendvicset ettem akkor vonult be a fürdő szobába Akashi.Egy picit lassú....Szerencséje van,hogy készítettem neki kaját így nem kel szarakodnia....Lassan megvacsoráztam mire belépett a konyhába.
  -Készítettem neked szendvicset....-mutattam a pulton pihenő tálra mire elmosolyodott.Amúgy tényleg igaza volt,hogy miben alszik.....Eddig nem nagyon figyeltem meg....Vagy is nem láttam mert már minden reggel egyenruhában feszített és este amikor lefürdök bezárkózok a szobámba.....
  -Aranyos vagy....-nyomott egy puszit a fejemre mire egy enyhe pír jelent meg az arcomon.Azért még szoknom kell......Leült mellém a tányérral és elkezdett enni.Valamiért mellette voltam....Valamiféle érzés odaparancsolt,hogy maradjak vele....De jó...Márt magamon se tudok kiigazodni...
  -Alszol velem?-kérdezte mikor befejezte a vacsoráját.
  -N-N-Nem tudom....-kezdtem el vakargatni zavaromban a tarkómat mire elmosolyodott.
  -Ne szégyenlősködj...-ragadta meg a kezemet és elkezdett vinni ki a konyhából át a nappalin és be a szobájába.Becsukta az ajtót és lefeküdt az ágyra.Én is mellé feküdtem mire ránk terítette a takarót.Éreztem,hogy magához húzott és átölelt.Óvatosan hozzá bújtam és beszívtam a polója illatát.Olyan kellemes....
  -Szeretlek....-mondtam halkan de a sötétség ellenére is láttam hogy elmosolyodik.
  -De vártam,hogy egyszer kimond....-mondta lágy hangon és röviden megcsókolt.........Éreztem,hogy kezdek elálmosodni.....Veled akarok maradni.....Akár milyen is vagy.....Akár hogy is szidlak...Nem érdekel......Mert akkor is szeretlek.Hidd el ez.....Akashi Seijuro...
 

36.rész:Szeretlek....

 Halk szuszogást éreztem a nyakamnál....És már tippelnem se kell.....
  -Hagyj békén....-nyüszörögtem és a fejemre húztam a takarót.
  -Hétfő van...És szerintem nem kell mondanom,hogy iskolába kéne mennünk....-mondta lágy hangon de nem nagyon hatott meg....
  -Tőlem te mehetsz....Nem tartalak vissza.....-morogtam a takaró alól mire egy rántással elvette tőlem a pajzsnak használt puha takaróm.
  -De jössz....Meg szerintem tudod,hogy ma is korepetálak...-mondta gúnyos hangon mire felmordultam.
  -Szerintem rajtam kívül is találsz olyan lányt akivel játszadozhatsz.....-morogtam és a fejemre nyomtam a párnám utolsó védőmezőmként.
  -Te akartad....-mondta halkan mire éreztem hogy emelkedem.
  -Te barom!!!Engedj már el!!!-hisztiztem de ő rám se nézett.Felvette az egyenruhámat is majd mindenestül elkezdett vinni a fürdő szoba felé.Bevitt és a szoba közepén letett.
  -Öltözz....-parancsolta mosolyogva majd becsukta maga után az ajtót.Rohadj ketté aztán keresztbe......Majd egy nagy sóhajjal elkezdtem öltözködni.Még mindig utálom azt a szoknyát.....Olyan....Rövid........
 Gyorsan meg fésülködtem és kiléptem a fürdő szobából.Akashi rögtön a kezembe nyomta a táskámat és elmosolyodott.
  -De durcás itt valaki....-jegyezte meg vigyorogva mire felmordultam miközben felvettem a cipőmet.
  -Nem is tudom hogy ki miatt.....-morogtam és kimentem az ajtón.Ő rögtön jött utánam és bezárta a bejárati ajtót.Szó nélkül megfogta a kezemet és elindultunk a lift felé.Már nem nagyon érdekelt a félre érthető helyzet....Úgy is folytatni fogja...És....Valamiért nem tudok ellenkezni.....Ez már érdekes hogy nem tudok magamon kiigazolódni ....De akkor most szeretem?Vagy mi?Mondja már meg valaki!!!!!!
 Beléptünk a liftbe majd megölelt.Értetlenül néztem rá a megnyílása miatt mire elkuncogta magát.
  -Mi olyan vicces?-kérdeztem értetlenül.
  -Olyan aranyosan reagálsz mikor valahogy hozzád érek.....Talán van valami féle oka?-kérdezte hatalmas mosollyal mire félre kaptam a fejem.
  -Ezt ne tőlem kérdezd...Mert még én se fogtam föl hogy mi van....-mondtam ki őszintén mire megdöbbentem a saját mondani vallómon.WTF?Ezt meg miért mondtam ki?Jól van....Let's go diliház.....
  -Mi történt?Érzelmi megnyilvánulás?
  -Kussolj....-rivalltam rá vörösen mire felnevetett.Óvatosan végig simított az arcomon majd lágyan elmosolyodott.
  -Én meg mondtam.....Ez a párbaj eldőlt.....-mondta halkan és nyomott egy puszit a homokomra.
  -És ki nyert?-kérdeztem értetlenül mire elmosolyodott.
  -Még én se tudom....-mondta lágy hangon mire kinyílt a lift.Értetlenül néztem rá de ő nyugodt léptekkel kivezetett a fülkéből.Mit érthet ez alatt?Vagy miből gondolja?Vagy talál az gyanítja....Hogy én szerettem meg őt?Lehet,hogy igaza van....Nem tudom....De akkor is idegesít a gondolat....

 Lassan megérkeztünk az iskolához mire hirtelen Akashi ideges lett.Nem értettem,hogy miért viselkedett így....Hirtelen észrevettem,hogy a bejárat előtti hármas csapathoz hozzá csapódott egy negyedik......Egy fekete alapon kék tincses hajú fiúval beszéltek.Nem volt ott kínos hangulat.Nevettek meg minden......Hirtelen beugrott valami...Kiba a fiúnak a neve!Ismerem!Vele beszélgettem tegnap előtt....De mit keress itt?
  -Sziasztok!-köszöntöttem őket mosolyogva mire intetek egyet.
  -Szia Mory!Hogy aludtál?-kérdezte Reo sugárzó mosollyal mire elvigyorodtam.
  -Jól...De szerintem soha többé nem fogok inni....
  -Megértem.....-szólalt meg mosolyogva Kiba mire Akashi körül kezdett gyűlni a fekete köd.-Úgy gondoltam,hogy beállok a kosárlabda csapatba...Régebben még meccsekre is jártam...Ugye nem gond?-fordult felém mire megráztam a fejem.
  -Semmi gond!Örülök hogy lesz egy új tag-mondtam mosolyogva.
  -Szerencsére az osztálytársunk így tudjuk rendesen tartani a kapcsolatot-mondta boldogan Kotaro.
  -Ennek örülök-nevettem el magam majd Akashira pillantottam.Azok a szemek....Szerencse hogy nincs nála olló....De miért viselkedik így?
  -Nekünk dolgunk van....Majd találkozunk...-mondta semleges hangon Akashi mire megragadta a kezemet és behúzott az épületbe.Kiba csak furcsán vigyorgott.....Mi történhetett szombat este?
 Mikor beléptünk a terembe kérdőre vontam.
  -Neked meg mi bajod van?-kérdeztem idegesen.
  -Nem tartozik rád!Főleg hogy nem emlékszel a szombat estére!-mondta dühösen és leült a padjához.De én nem hagytam...
  -Akkor meséld el,hogy mi történt!Mert már kezd idegesíteni hogy semmiről nem tudok csak tapogatózok a sötétben!-mondtam idegesen mire felmordult.
  -Magadtól fogsz rájönni!Én ugyan nem fogok segíteni!-mondta dühösen de aztán halkított.-Nem örülnél pár emléknek......
  -Ezt most direkt csinálod?!-kérdeztem dühösen de meg se vártam a válaszát levágtam magamat a padomhoz és elővettem a cuccaim.Akashi pedig úgy volt a helyzettel hogy inkább rám hagyja......

 A napot végig aludtam.....Így Akashi ordítozott velem egy sort minden szünetben és ennek következtében egy pillanat alatt kettesben maradtunk  teremben.....Kiba valahogy mindig a nyomomban volt így Akashit mindig körül vette az a fekete maszlag.......

 A cipők csikorgása töltötte meg a termet.Ellenőriztem a edző tervet,hogy mindegy simán menjen...Kiba tökéletesen teljesített.Jó kondiban van és még nagyon jól tud passzolni.....Picit emlékeztetett Kurokora....De
 mindkettőjüknek más a stílusa....De azért tetszett....Vagy is a játéka.....Akashi szerencsére nem nagyon figyelt Kibára így jó volt a játéka...Nem is értem hogy miért csinálja ezt....

 A falnak neki dőlve vártam,hogy Akashi végezzen....Ha már ennyire korepetálni akar akkor siessen......Hirtelen megjelent az ajtóban majd elém állt.
  -Menjünk....-mondta fáradtan mire bólintottam és kifelé indultunk....
  -Miért viselkedtél így egész nap?-kérdeztem értetlenül mikor már haza felé tartottunk.
  -Nem érdekes...-mondta fáradtan és rám nézett.-Talán nincs szerencsém.....
  -Nem értelek...-sóhajtottam fáradtan mire elmosolyodott.
  -Majd egyszer megérted hogy miért viselkedtem így...-mondta halvány mosollyal mire erősebben fogta meg a kezemet.
  -Egyszer....-morogtam magamnak mire elkuncogta magát.
  -Ne legyél csalódott.....-léptünk már be a házba és a lift felé vettük az irányt.Mikor beléptünk a liftbe megállt előttem.-Megkérhetnélek valamire?
  -Hm?
  -Ne menj Kiba közelébe...-mondta elhaló hangon mire értetlenül néztem rá.
  -Miért is?
  -Mert-mondta halkan mire a vállára tetem a kezem.
  -Nem tudom hogy mi bajod van de le kéne nyugodnod....-mondtam aggódó hangon mire megint megdöbbentem magamon....Most komolyan...Vigasztalom?
  -Ritka ilyet hallani a szádból....-mondta szomorú mosollyal majd magához húzott.Nem ellenkeztem...Inkább átöleltem mire megpihentette a fejét a vállamon.Éreztem ahogy hevesen ver a szíve...Mire hirtelen beugrott egy kép.....Ami teljesen tiszta volt.....Ledöbbentem......Mi van velünk?És még a szavakra is emlékszek....Uram isten....Hogy mondhattam ezt?....És lassan mindenre emlékezni kezdtem...Mindenre emlékszek.....Ahogy Akashi lerúgta a padról Kibát és arcon taposta.....Ahogy aggódón átölelt....És......Minden....Hogy történhetett ez az egész?Olyan zavarba ejtő....
  -Emlékszek mindenre....-szólaltam meg elhaló hangon mire felkapta fejét.Pont akkor nyílt ki a lift így kivitt gyorsan egyenes be a lakásba.Nem tudtam megszólalni csak lelökött a kanapéra és leült mellém.
  -Ehhez most nem tudok mit hozzá szólni...-mondta halkan mire ránéztem.
  -De miért tetted?Miért csináltad ez Kibával?-kérdeztem értetlenül majd a szemebe nézett.
  -Talán mert nem akarlak elveszíteni?!-kérdezte idegesen mire döbbenten néztem rá.
  -Kérlek ne most játszd az agyad.....Mond el hogy miért...-mondtam szomorúan és felálltam a kanapétól.
  -Csak ennyit tudok mondani....-mondta alig halhatóan mire szomorúan felnevettem.
  -Vicces.....De én valahogy nem hiszem el....-és elindultam a szobám felé de ó megfogta a kezemet.
  -Mory....
  -Akkor mond el....Mit értettél az alatt hogy vesztettél?-kérdeztem idegesen mire maga felé fordított.
  -Hogy szeretlek....

35.rész:Oké,meg fogok őrülni....

 Basszus majd szét hasad a fejem......Várjunk....Miért is?Ja a tegnap este.....Egy keveset ittam annyira még emlékszem....A többi homályos.....Furi.És....Hol vagyok?Valószínűleg otthon.....Vagy is...Nagyon remélem...Nem szívesen ébrednék egy vadidegen lakásában....Mondjuk Seijuurou kivágta volna annak a szemét....
 Óvatosan kinyitottam a szemem mire sötét narancs színű falak ütötték meg a szemem.Oké Akashinál vagyok....A szobájában......WTF???!!!!Ugye nem?.....Remélem mert akkor kiakadok.....Basszus,basszus....Éreztem ahogy egyre kétségbe esettebb pofát vágok.De várjunk....Hol van Akashi?Hirtelen kinyílt az ajtó.Emlegetett szamár kezében egy üveg vízzel.....Vízzel?

  -Miért van ilyen kétségbeesett arcod?-nézett rám értetlenül mire nagy nehezen felültem az ágyon.

  -Mi történt tegnap este???!!!!-kérdeztem ijedten mire elvigyorodott.

  -Szóval a tegnap este.....Annyi,hogy egy hülye gyerek leitatott majd mikor rád mászott leszedtem rólad.....-hirtelen beugrott egy arc.Egy fekete hajú kék melírokal,kék szemű srác.Mi is volt a neve?...

  -És......Ennyi?-kérdeztem mire sejtelmes mosolyba váltott.

  -Hmmm.....Részleteket nem mondok.....-ekkor vörös fejjel kidőltem az ágyon mire értetlenül nézett rám majd leült mellém.Ne...Ugye nem?Halljátok fiatal vagyok!!!!
  -De ahogy látom a vörös arcodat,szerintem félre értettél valamit....Attól,hogy együtt aludtunk nem nyúltam "úgy" hozzád......-mondta vigyorogva mire nyugodtan felsóhajtottam.

  -Köszönöm.....-mondtam megkönnyebbülten mire a kezembe nyomta a vizet.

  -Most igyál....Ilyen kábán nem lehet téged szadizni.....-mondta vigyorogva mire morcosan elkezdtem kortyolgatni a vizet.Letettem az üveget az éjjeli szekrényre majd végig feküdtem az ágyon.

  -Kész vagyok.....-mondtam fáradtan ő pedig lefeküdt mellém és nézte a kínzott arcomat.

  -Nem vagy lázas?Mert még mindig pirult az arcod....-tette rá a tenyerét a homlokomra.-Talán hőemelkedésed van......

  -Jó,ha ezt mondod nem tudsz segíteni....-mondtam fáradtan mire magához húzott és ránk terítette a takarót.

  -Mennyire emlékszel a tegnap estére?-kérdezte halkan.

  -Annyira nem emlékszek semmire...-mondtam fáradt hangon.-Majd beugrik valami.....

  -Lehet....-mosolyodott el és nyomott egy puszit a homlokomra.Már a régi normális énemre se emlékszem nem a tegnap estére.....Mikor már játssza az agyát,nem tudok egyszerűen ellenkezni.....Egy hét alatt így legyengített?Hogy?...Hogy volt képes rá?....De most erre sem tudok koncentrálni.....Fáradt vagyok és másnapos és aludni akarok.....Nem érdekel,hogy mellette fogok elaludni....Csak....Mindegy.....Közelebb bújtam hozzá és beszívtam a polója illatát.Olyan kellemes....Eddig is éreztem csak nem foglalkoztam vele annyira....Éreztem,hogy elkezdte simogatni a fejemet majd óvatosan beletúrt a hajamba.

  -Nem tudom,hogy örüljek hogy nem emlékszel semmire vagy sajnáljam....-suttogta de inkább magának.Nem értettem,hogy miért mondja......Fura volt,hogy megnyílt.....

 Nem tudom,hogy meddig aludhattam.....De mikor felpillantottam az órára délután 3 óra volt.Akashi még mindig mellettem feküdt de ő is elaludt.Óvatosan felkeltem és kiindultam a szobából.Hirtelen észrevettem,hogy mi van rajtam.Egy eléggé nagy piros poló és alsóneműn semmi...Reakció idő...Még hogy nem csinált velem semmit????!!!!Basszus,kinyírom kinyírom kinyírom!!!!!!! Hogy merészelt átöltöztetni??!! Az nem érti,hogy ő fiú én meg lány vagyok?! De kérem....Nincs szemérem...,??
 Áhhh.....De attól még éhes vagyok......
 Sóhajtottam egyet majd tovább mentem be a konyhába.Ha már így látott akkor meg?És a poló alja körülbelül 15 centiméterre van a térdemtől úgy hogy legalább takar.....Amúgy mindig így aludtam,csak mióta ide költöztem azóta tartom magam a tophoz és a melegítő nadrághoz.....Elkezdtem turkálni a hütőben valami normális kajáért mikor eszembe jutott hogy van müzli is így kivetem a hűtőből a tejet és letettem az asztalra.elővettem egy tálat meg a müzlis dobozt és elkezdtem "reggelizni". Mikor befejeztem pont akkor állt meg az ajtóban Akashi.

  -Ööm Seijuurou.....Miért kellet átöltöztetni?-kérdeztem ideges mosollyal

  -Amikor teljesen kiütötted magad elszakítottad a nadrágodat én meg úgy voltam vele,hogy inkább valami tisztába öltöztetlek fel....-mondta álmosan majd beült mellém.

  -"Szemérem" szót nem ismered?-sóhajtottam fáardan majd betetem a mosogatóba a tálat.

  -Ritka alkalmakkor.....-mosolyodott el  kajánul majd felállt az asztaltól.-Lezuhanyzok....

  -Oké...-mondtam és elkezdtem mosogatni.Mikor végeztem bementem a nappaliba és végig feküdtem a kanapén.
 Egyre jobb ez a nap....És már nagyon hágja az agyamat,hogy mi történhetett a tegnap este....Mert érzem,hogy volt valami....Nem is tudom......Mindig rosszra gondolok mióta itt élek...

 Hirtelen halottam,hogy elzárták a csapot a fürdőben.Hallottam a léptek zaját majd egy vörös buksit pillantottam meg ahogy fölém hajolt nekitámaszkodva a kanapén.És egy szál törülközőben...És....És....Basszus megint meg fogok halni!!!!!

  -De szép arcszíned van....-vigyorgott Akashi majd lejjebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra.

  -Te tényleg nem tudod,hogy mi az a szemérem????!!!!-kérdeztem idegesen mire még jobban elvigyorodott majd leült mellém.

  -A közeledben elfelejtem,hogy mik is a szabályok.....-mondta kaján vigyorral és közelebb hajolt.Lefogott a csuklómnál fogva majd belecsókolt a nyakamba.

  -Ne most jöjjön rád a kangörcs!!!!-ordítottam rá de mit se foglakozott velem folytatta amit elkezdett.-Hallod,másnapos vagyok így persze,hogy nem tudok ellened mit tenni!!!!

  -Aranyos vagy mikor ideges vagy.....-mondta lágy hangon mire közelebb hajolt a fülemhez és beleharapott.

  -Hülye pszichopata....-morogtam vörös fejjel mire közelebb hajolt az arcomhoz.

  -Szeretnéd,hogy ez a hülye pszichopata megbüntessen a csúnya szavakért?-kérdezte vigyorogva mire nagyot nyeltem.

  -Szerintem is....-mondta lágy hangon és megcsókolt.Éreztem,hogy óvatosan hozzám simul és a bal csuklómat elengedve megsimította az arcomat.Valami beugrott.Egy nagyon halvány kép alig vettem ki belőle valamit....Bent voltunk szerintem a torna szertárban és...Ugyan így simította meg az arcom...

  -Még mindig nem adod fel?-kérdezte lágy hangon Akashi mikor elhajolt tőlem.

  -Nem...-mondtam határozottan mire elmosolyodott.

  -És még én szoktam az idióta lenni.....-mászott le rólam majd a szobája felé vette az irányt.-Mondtam már,hogy ez már eldőlt....Csak te nem tudtod felfogni...-mondta mosolyogva majd becsukta az ajtót egyedül hagyva az értetlen ábrázatommal és gondolataimmal.Még mindig ne értem......Miért csinálja ezt?

34.rész:Amikor minden a feje tetejére áll 2/2

 És a délután hosszú gyötrelmek között éltem át......

  -Akashi azonnal gyere ide!Esküszöm,hogy te nem vagy normális...-mondtam az ideg bírásomon szélén.

  -Mondtam,hogy nem fogsz hozzá nyúlni a hajamhoz!-ordította ki a szobájából.Akkora nagy szerencséd van,hogy hangszigeteltek a falak.....

  -Ugye nem gondoltad komolyan,hogy azzal a szét fújt hajjal jössz velem???!!!-ordítottam át az ajtón.A kis vöri mosott hajat de rájöttem,hogy a hajszárítót egyáltalán nem tudja használni....És már itt álok fél órája ordibálva,hogy engedjen be a fürdőszoba ajtón hogy megigazítsam a haját......De ő persze hisztizik....

  -Esküszöm,hogy betörök ha nem engedsz be önszántadból!!!!-mondtam dühösen.

  -Úgy sem mered....-mondta ridegen mire távolodni kezdtem az ajtótól és lendületból be akartam rúgni.De az ajtó masszívabbnak tűnt így én estem hátra.

  -Te szerencsétlen most komolyan be akartad törni az ajtót???!!!-nyílt ki az ajtó de és a fénylő kis csillagoktól nem sokat láttam.Éreztem,hogy megemelt és nézte a homályos tekintetem mire felsóhajtott.

  -Nem ismerlek....

  -Én meg nem ismerek egy olyan hisztis,pszichopata picsát aki nem képes megtenni azt a dolgot hogy hagyja hogy megcsinálják a haját......-sziszegtem a fogam közt mire éreztem hogy felemelt és elkezdett vinni.Letett a kanapéra úgy hogy beletudja a fejemet helyezni az ölébe.Még mindig fogócskáztak a csillagok a szemem előtt de lassan kezdett tisztulni a kép így azonnal felültem de Akashi lendületből visszafektetett.

  -A hang alapján nagyot eshettél.....Ne maradjunk itthon?-kérdezte szórakozottan mire csak morogtam.

  -Nem adom meg az örömöt,hogy ne menj az ünnepségre.....

  -Jó abba hagyom....Ha már nem érzed magad annyira rosszul akkor menj öltözni....-sóhajtotta fáradtan Akashi.Egész délután nyaggatott,hogy ne menjünk el.Én tökéletes alkalomnak néztem,hogy megbüntessem így nem tágítottam......Lassan felkelltem az öléből és bebotorkáltam a szobámba.Megtámadtam a szekrényemet és turkálni kezdtem.Mikor megtaláltam a tökéletes összeállítást(Sötét farmer mellény,koptatott farmer és egy szürke feliratos atléta)felöltöztem.Bevonultam a fürdő szobába és elkezdtem a sminkelést.Ami annyiból állt,hogy dobtam magamra egy szempillaspirált és megcsináltam a hajam.Az egész kilenckor kezdődött.Körül-belül már egy fél óránk volt.....Benéztem a nappaliba,fésűvel a kezemben kerestem az áldozatom.Nem találtam sehol így elkezdtem közeledni a szobája felé és bekopogtattam.

  -Kész vagy?-kérdeztem.

  -Gyere be....-mondta az ajtón keresztül és benyitottam.Pont abban a pilanatban vette fel a polóját így vörös képpel kaptam félre a fejem.-Neked mindig ez a reakciód ha kocka hasat látsz?-kérdezte perverz vigyorral mire egy dühös pillantást vetettem felé.És már a haját is megcsinálta....most fölöslegesen jöttem be???!!!!

  -Mit szeretnél?-kérdezte érdeklődöen mikor abba hagyta az öltözködést.Egy fekete v nyakú polót vett föl,sötét farmerrel és egy kis lánc is lógott az öv résznél........Orrvérzés.....

  -Lassan mehetnénk....-mondtam zavaromban és már indultam volna ki mikor érezte,hogy megfogta a kezemet.

  -Hogy is mondjam...Szépen nézel ki....-jegyezte meg enyhe pírrel a szemebe nézve mire önkétlenül is még egyszer elvörösödtem.

  -K-Köszi...-mosolyodtam el és elengedte a kezemet.Sietve bementem az előtérbe és öltözködni kezdtem.Akashi is jött utánam és ő is felette a kabátját.Most így este felé nincs annyira jó idő...Miközben vártam,hogy Akashi bezárja az ajtót éreztem hogy enyhén megfogta a kezem.

  -Nyugi nem megyek el mert most nincs kedvem....-mondtam értetlenül de ő szó nélkül megindult velem a lift felé.Beléptünk a kis fülkébe majd magához húzott.

  -Mi a....-ijedtem meg de ő félbe szakított. 

  -Ígérj meg valami..-szólalt meg komoly hangon mire szorosabban magához húzott.-Ne csinálj semmi hülyeséget......

  -Ezt inkább neked kéne megígérni...-mondtam gúnyosan de éreztem,hogy kezdte elszorítani a derekamat így megadóan felsóhajtottam.-Jó megígérem....

  -Köszönöm....-suttogta halkan a fülembe mire lassan elengedett mert már leértünk.Megfogta a kezemet majd maga mellett tartva kiindultunk a házból....

  

 Nem értettem az nyugtalan viselkedését......És erősebben szorította a kezem a megszokottnál....Tudok vigyázni magamra ne aggódjon....Minek aggódna?Jó már megint beképzeltem magamnak...Mindegy.De akkor is....Fura a viselkedése.Így tudtam erre következtetni.Jó én se vagyok normális,hogy erre gondolok de akkor is....

 Lassan megérkeztünk a sulihoz ahol a diákok tömegjei vonultak be a kapun a torna terem felé.Egyébként miként szolgál ez a félévi buli féleség?Kiereszteni a vizsga időszak alatti gőzt.Hasznos mert legalább a tinédzserek kiélvezik a helyzetet.... 

 Már üvöltött a zene a csarnokból.Mikor odaértünk a tornaterem ajtajához három ismerős arcot pillantottam meg.

  -Sziasztok!!!Mory,köszönöm hogy vetted az adást!-kacsintott Kotaro mire elmosolyodtam.Akashi körül már megint valami féle fekete köd féleség alakult de most nem nagyon izgatott.

  -Csodálkozok,hogy volt annyi erő benned hogy ide rángasd Sei-chant-mondta vigyorogva -De attól tartok,hogy lemaradtatok az elő szóról....Mondjuk nem sok értelme volt de legalább jókor érkeztetek.

  -Otthon akadtak egy kis problémák de meg lett oldva.....Nem lesz baj abból,hogy nem hallgattuk meg?

  -Dehogy...-legyintett Kotaro.Amúgy mind a három nyálcsorgatóan jól nézett ki.Mindig is elgondolkoztam,hogy hogy csinálják....Mert nem egy lány ment el mellettünk csillogó szemmel....

 Bevonultunk a tornaterembe amit ezerféle színes fény világított meg.Az egész majdnem zsúfoltságig tele volt.Nem csodálom mert az egész iskola nagy létszámmal rendelkezett....Akashit elterelték a srácok így egyedül maradtam.Ha leitatják a csapatkapitányukat nem tudom,hogy mit csinálok.....Nézelődni kezdtem a tömegben mire arra jutottam hogy alapozzunk egy kicsit....Az egyik sarokba ki volt alakítva egy kisebb bár féleség én meg rögön megtámadtam.Kinéztem a menüből egy Pink-coolt(Ez volt a neve, valami epres féle koktél volt....)és rendeltem.Egy tíz perc múlva kiadta nekem a pultos és iszogatva figyeltem a táncoló tömeget.Annyira gondolkoztam,hogy az ébresztett föl az álmélkodásból hogy valaki bökdöste a vállam.Akashinak éreztem de mikor arra néztem mást pillantottam meg.Egy körülbelül Akashival egy magas,fekete borzolt hajú kék tincsekkel és deszkás cuccban feszítő fiút pillantottam meg.Az a igazi álompasi arccal rendelkezett gyönyörű világos szemekkel.Uram isten.....

  -Ohh bocsesz....Nem akarlak megzavarni csak meg akartam kérdezi hogy új vagy?-kérdezte szégyenlős mosollyal amitől hátast tudtam volna dobni a gyönyörtől.

  -Semmi baj...Amúgy egy hete az egyik ismerősöm ajánlásával.....-mondtam mosolyogva és direkt mondtam Akashit ismerősnek.....Igazából nem is tudom,hogy mit érzek iránta....Az hogy szerelmes vagyok belé az nagyon nem biztos....

  -Értem.Hogy hívnak?-kérdezte meg miközben ő is leült a pulthoz.

  -Mory,és téged?

  -Kiba-mondta mosolyogva majd ő is rendelt.-A héten mindig az a vörös komoly,pszichopata közelében látlak....Tudod akinek felemás a szeme....Talán a barátod?

  -Nem..-sóhajtottam és belekortyoltam újra a koktélba.Olyan jó édes íze van......

  -Már kezdtem azt hinni...Félelmetes gyerek,igaz?

  -Az-nevettem el magam.Húúúúú....Alkohol mi?-De egyébként kedves.....Csak ahogy mondod tényleg pszichopata tekintete van.....

  -Meg ilyen szép lánynak a közelében legyen.....Szerintem lehetetlen....-mondta vigyorogva mire képes voltam volna otthagyni.Már jó kezdődik....elkezd itt flörtölni és még az lesz,hogy Akashi leszúrja aztán engem büntet meg....

  -Biztos igazad van....-tettem a fülem mögé az egyik tincsemet zavaromban.Mikor elbeszélgettük az időt kezdett fogyni a pohárból a folyadék de ahogy eltűnt úgy töltődött vissza.....Egyre többet mosolyogtam és nevettem.Szerintem még többet beszéltem a keleténél is.....Egyszer Kiba kirángatott a tánctérre és elkezdtünk táncolni.....Fura érzés volt....Nem éreztem magam letörtnek vagy bezártnak.Annyit éreztem,hogy megfogta a kezem és elkezdett kifelé vezetni a tornateremből az udvar parkosabb részébe.Leültetett a padra és ő is leült mellém.Sötét volt.....Nem éreztem a külvilágot....

  -Mory......Szereted Seijurot?-kérdezte de nem tudtam annyira felfogni hogy mit mondott.

  -Nem...tudom....-mondtam zavartan.Ilyenkor amikor több alkohol gyűlik fel bennem az a nagyon őszinte énem jön elő.....És az emberek ki is használják és kikérdeznek minden féle dologról,hogy mi a véleményem.....Én meg dalolok mint egy kismadár.....

  -Na...Tudom,hogy jobban vonzódsz hozzám....-mosolyodott el...De már perverzen.

  -Kérlek...Vigyél vissza...-mondtam halkan.

  -Maradsz velem....Egy jó ideig....-vigyorodott el és egyre jobban közeledett felém.Nem voltam a helyzet magaslatán így nem tudtam,hogy mit kéne csinálnom.....Éreztem a leheletét rajtam de még nem jutott el az agyamig....Az ajka alig súrolta az enyémet ahogy valaki döntött helyettem.Kiba csak úgy repült előlem vagy is egyenese le a padról.Ha jól láttam valaki a fejénél rúgta le a padról.....

  -Hülye idióta....-hallottam egy ismerős dühös hangot.

  -Jajj már itt van a cukor falat is....Mi van kéne a játékod?Nyugi beszélt eleget Mory.....

  -Kussolj-parancsolt Akashi mire rátaposott Kiba arcára mire a fekete felüvöltött.-Told arrébb a retkes pofádat mert most nincs kedvem foglalkozni veled.....-majd abba hagyta a szadizást és felém közeledett.Értetlenül néztem az egyenesen rám szegődött gyönyörű szempárba.Megragadta a kezemet és lassan elkezdett húzni a tesiszertár felé.Az épületben sötétség honolt,de ő mit se törődve kinyitotta az udvarra eső ajtót és bevezetett.Annyira azért nem volt sötét mert a csarnokból kiszűrödő fények megvilágították a szobát.Jól van....Kívülről minden máshogy néz ki.....Leültetett az egyik ugrofal tövébe és óvatosan ráhelyezte a tenyerét a homlokomra.
  -Esküszöm,hogy soha többé nem hagylak egyedül egy ilyen helyen......Mennyit ittál?-kérdezte idegesen.
  -Hhmmmm.......Hat pohár?Nem tudom....-kezdtem el tanakodni de szerencsére nem voltam olyan állapotban,hogy impolyogtam volna.
  -Szerencsétlen.....-sóhajtotta el magát majd leült mellém és átölelt.-Tudod mennyire aggódtam?-kérdezte dühös hangon de nem hatott meg valamiért.Aggódott?Értem?Miért?Fura....
  -Fura vagy....-mondtam semleges hangon mire értetlenül nézet rám.
  -Miért is?
  -Követsz mint egy kis kutya és magadhoz láncolsz.....Ha egy pillanatra szem elől tévesztesz már rád jön az idegbaj....Pedig csak arra használsz,hogy játszadozz velem....-mondtam még mindig érzelem mentes hangon majd felsóhajtott.
  -Szerintem túl sokat hazudsz magadnak.....Miért gondolod ezt?-kérdezte értetlenül mire a szemébe néztem.
  -Mert tudom hogy így van....Még se tudok ellene tenni semmit....-válaszoltam és halványan elmosolyodtam.Nem tudom,hogy hogyan jött ez a mosoly.....Akashi még mindig értetlenül nézett a szemembe de ő is elmosolyodott.
  -De buta vagy....-mondta lágy hangon és erősen magához húzott.Éreztem a szíve heves dobogását.....Mintha eddig nem éreztem ennyire erősnek.....Fura....De még is olyan megnyugtató......Éreztem,hogy beletúrt a hajamba és az arcomat maga felé fordította.A szabad kezével óvatosan megsimította az arcom majd közelebb hajolt és megcsókolt....De ez más volt mint a többi...Ebben több érzelem volt....Vagy lehet,hogy az alkohol miatt beképzelem de nem számít.....Önkétlenül visszacsókoltam de nem torpant meg.....Gyengéden a falnak nyomott és tovább csókolt.Éreztem azért,hogy ő is ivott.Lehetett érezni a száján....Éreztem,hogy a kezével elkezdte simogatni a derekam és egyre lejjebb vándorolt a combomig.Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam.Akashi félbe szakította a csókot és mélyen a szemembe nézett.
  -Bárcsak emlékeznél mindenre.....Mert ennyi minden után szerintem nem fogsz....-mondta szomorú hangon mire értetlenül néztem rá.Az alkohol még mindig hatott így nem tudtam tökéletesen felfogni a kérdéseket....Egy szemembe lógó tincset betett a fülem mögé majd végig simított az arcomon.Magához húzott és megpihentette a fejét a vállamon.Éreztem a halk szuszogását.Megsimogattam a fejét majd hozzá bújtam.Hirtelen valami hatalmas dörrenést vettem észre és valami színes fényt ami beszűrődöt az ablakon.Akashi is felkapta a fejét majd felállított és kivezetett az udvarra.Az égboltot a tűzijáték fénye világította meg.A diákok sikítozva kiözönlöttek az udvarra és figyelték az égboltot.Gyönyörű....De...Miért érzem ilyen gyengének a lábam?Akashi erőseben megszorította a kezemet majd erősen magához húzott.Óvatosan odahajolt a fülemhez. és megszólalt.:
  -Talán lehet hogy vesztettem....-suttogta lágyan majd az arcomat maga felé tartotta.Lassan megcsókolt mire észrevettem,hogy kezd sötétedni.......